Greco 5AG 2dic10

annuncio pubblicitario
Generosità di Agesilao (da SENOFONTE)
Περί γε μὴν τῆς εἰς χρήματα δικαιοσύνης ποῖα ἄν τις μείζω τεκμήρια ἔχοι τῶνδε; Ὑπὸ γὰρ
Ἀγησιλάου στέρεσθαι μὲν οὐδεὶς οὐδὲν πώποτε ἐνεκάλει, εὖ δὲ πάσχειν πολλοὶ πολλὰ
ὡμολόγουν. Ὅτῳ δὲ ἡδὺ τὰ αὑτοῦ διδόναι ἐπ᾽ ὠφελείᾳ ἀνθρώπων (ἦν), πῶς ἂν οὗτος ἐθέλοι
τὰ ἀλλότρια ἀποστερεῖν καὶ οὕτως κακόδοξος εἶναι; Εἰ γὰρ χρημάτων ἐπιθυμοίη, πολὺ
ἀπραγμονέστερον (sott. “sarebbe stato”) τὰ αὑτοῦ φυλάττειν ἢ τὰ μὴ προσήκοντα λαμβάνειν.
Ὃς δὲ δὴ καὶ χάριτας ἀποστερεῖν οὐκ ἤθελε, ὧν οὐκ εἰσὶ δίκαι πρὸς τὸν μὴ ἀποδιδόντα, πῶς ἅ
γε καὶ νόμος κωλύει ἐθέλοι ἂν ἀποστερεῖν; Ἀγησίλαος δὲ οὐ μόνον τὸ μὴ ἀποδιδόναι χάριτας
ἄδικον ἔκρινεν, ἀλλὰ καὶ τὸ μὴ τὸν μείζω δυνάμενον πολὺ μείζους (τὰς χάριτας ἀποδιδόναι).
Τά γε μὴν τῆς πόλεως κλέπτειν πῇ (“in che modo”) ἄν τις αὐτὸν εἰκότως αἰτιῷτο, ὃς καὶ τὰς
χάριτας αὐτῷ ὀφειλομένας τῇ πατρίδι καρποῦσθαι παρεδίδου; Τὸ δὲ δύνασθαι παρ᾽ ἑτέρων
λαμβάνοντα ὠφελεῖν ὁπότε βούλοιτο εὖ ποιεῖν ἢ πόλιν ἢ φίλους χρήμασι, οὐ καὶ τοῦτο μέγα
τεκμήριον ἐγκρατείας χρημάτων ἐστὶ; Ὅστις δ᾽ ᾑρεῖτο καὶ σὺν τῷ γενναίῳ μειονεκτεῖν ἢ σὺν
τῷ ἀδίκῳ πλέον ἔχειν, πῶς οὗτος οὐκ ἂν πολὺ τὴν αἰσχροκέρδειαν ἀποφεύγοι; Ἐκεῖνος τοίνυν,
κρινόμενος ὑπὸ τῆς πόλεως ἅπαντα ἔχειν τὰ Ἄγιδος1 τὰ ἡμίσεα, τοῖς ἀπὸ μητρὸς αὐτῷ
ὁμογόνοις μετεδίδου, ὅτι πενομένους αὐτοὺς ἑώρα. Ὡς δὲ ταῦτα ἀληθῆ (ἐστι), πᾶσα μάρτυς ἡ
τῶν Λακεδαιμονίων πόλις. Διδόντος δ᾽ αὐτῷ πάμπολλα δῶρα Τιθραύστου2, εἰ ἀπέλθοι ἐκ τῆς
χώρας, ἀπεκρίνατο ὁ Ἀγησίλαος: «Ὦ Τιθραύστα, νομίζεται παρ᾽ ἡμῖν τῷ ἄρχοντι κάλλιον
εἶναι τὴν στρατιὰν ἢ ἑαυτὸν πλουτίζειν, καὶ παρὰ τῶν πολεμίων λάφυρα μᾶλλον πειρᾶσθαι ἢ
δῶρα λαμβάνειν». Ὁ αὐτὸς Ἀγησίλαος μέθης μὲν ἀπέχεσθαι ὁμοίως ᾤετο χρῆναι καὶ
λαιμαργίας, σίτων δ᾽ ὑπὲρ καιρὸν ὁμοίως καὶ ἁμαρτίας. Διμοιρίαν γε μὴν λαμβάνων ἐν ταῖς
θοίναις οὐχ ὅπως ἀμφοτέραις ἐχρῆτο, ἀλλὰ διαπέμπων οὐδετέραν αὑτῷ κατέλειπε, νομίζων
βασιλεῖ τοῦτο διπλασιασθῆναι (“fosse assegnato in quantità doppia”) οὐχὶ πλησμονῆς ἕνεκα,
ἀλλ᾽ ὅπως ἔχοι καὶ τούτῳ τιμᾶν εἴ τινα βούλοιτο.
1
Àgide (gr. ῏Αγις, lat. Agis -ĭdis). - A. II, della casa reale degli Euripontidi, che regnò dal 427 (o 426) al 401 a. C., indirizzò le sue non
comuni capacità di soldato all'abbattimento della potenza di Atene, contro cui Sparta da alcuni anni era in lotta (Guerra del
Peloponneso). Invase due volte l'Attica (426 e 425); sconfisse a Mantinea (418) Ateniesi, Argivi e Mantineesi fra loro collegati; nel 413
occupò Decelea nell'Attica per impedire i rifornimenti di Atene; nel 410 e 409 assaltò inutilmente la città avversaria; nel 405-4 infine
cooperò con Lisandro al blocco che indusse gli Ateniesi a capitolare. L'ultima sua impresa fu una spedizione militare contro l'Elide nel
401.
2 Titràuste (gr. Τιϑραύσϑης). - Primo ministro (sec. 4º a. C.) del re persiano Artaserse II; attirò (395 a. C.) in un tranello e fece morire
Tissaferne dopo la sconfitta che Agesilao aveva inflitto a quest'ultimo presso Sardi. Neppure T. però riuscì a ostacolare le operazioni di
Agesilao in Asia Minore: ben presto ritornò alla corte e, secondo alcuni, inviò denari alle città greche perché si ribellassero contro Sparta
(cosiddetta guerra corinzia). Partecipò alla spedizione infruttuosa contro l'Egitto ribelle (385-83 a. C.). n Questo T. non dev'essere
confuso con un omonimo T. che fu satrapo della Frigia maggiore nel 355 a. C. circa.
Scarica